Featured Article

Kiss György Ádám - 40 éves a „PLAYBACK” KÖZÖSSÉG

7 Jul 2015

(Please click here for English translation)

 

Photo of an older man with full head of grey hair in a jacket holding a microphone in his handÁdám Kiss György

 

Hungarian

 

1. Köszöntöm a negyven éves playback közösséget, a szellemiséget. Mit is, kit is, kiket is?
Köszöntöm azokat, akik ott voltak a születés pillanatában: Jo Salas-t és Jonathan Fox-ot és barátaikat, az első playback színházi társulatot, akikkel 1975 novemberében kigondolták és létrehozták. Akik ott voltak a  PLAYBACK SZÜLETÉSÉNÉL!
Csak kevés dolgot tudok rólatok, de a PLAYBACK SZELLEMISÉGÉT ismerem. Nem tudok angoluI, de 1992 óta ismerem ezt a szellemiséget és ezáltal valahogy titeket is. Ismerem az érzéseiteket, ahogy terveztétek, alakítottátok, kísérleteztetek, jelen voltatok. Elkezdeni valamit, valami újat és ismeretlent: az egyik legizgalmasabb és leginkább kalandokkal teli. Hálás vagyok, hogy  elkezdtétek és hogy megismerhettelek benneteket!

Szeretném megosztani veletek egy álmomat:
Ott vagyok az első előadáson, („tudok angolul, értem, ki mit mond!”) Jonathan a játékmester, éppen felvezeti az előadást, én izgatottan készülődöm, hogy meséljek, de félek … szeretném elmondani … de közben tépelődöm: Mit mondjak el azokból az érzésekből, amelyek bennem kavarognak? Azt érzem, hogy csak gesztusokkal szeretném kifejezni, megjeleníteni őket … töprengek erősen: Hogyan mondjam el?
Egy tőmondat tompa dobhang-szerű lüktető, hívogató ritmusát hallom, mint egy mantrát.
Ez a tőmondat ismétlődik:
HA - ZA ÉR – KEZ - TEM! 
HA - ZA ÉR – KEZ - TEM!
HA - ZA ÉR – KEZ - TEM!

A mantra fokozódik, az álmot szétfeszíti és felébredek a saját sírásomra … !  Ahogy ezt átélem, rögtön jön a kételkedés is … most meg miért sírok? Értem is, meg nem is, erősen ambivalens. Kicsit megnyugszom és később szakmai kérdésekkel bíbelődöm … Ez már egy történet? Ennyi is lehet egy történet? Igen. Csak ezt szeretném mondani, semmi mást. A többi mellébeszélés, duma, locsogás, pofázás … De még mindig jön a tépelődés! Nem túl rövid ez így? A másik hang azt mondja, hogy éppen így van ez jól, ilyen illetlenül, ilyen tétován. Ez az én történetem. Meg akarok állni és meg akarom magamnak engedni, hogy elérzékenyüljek. Meg akarom engedni magamnak a hála érzését, a „Jó helyen vagyok! De jó, hogy egy közösségben vagyok!” érzését!
Na de, ez így nem túl szirupos? … meg feszengő? Hogyan mondjam el máshogy az érzéseimet? Elérzékenyülök, hála jár át és a végén csak egy rácsodálkozás marad: Igen, nekem éppen a PLAYBACK kell!

2. Köszöntöm a kapcsolatokat. A negyven év, negyven évnyi kapcsolatrendszert is jelent: ez a figyelemből, segítségadásból, egymás meglátogatásából, együttes élményből összerakott kapcsolatrendszer is itt van nekünk. A világot át- meg átszövő barátságok, együttjátszások élménye, szakmai fejlődésünk egy-egy fontos pillanatánál jelen lévő, bennünket segítő tanúinkkal kialakított közvetlen viszonyok.
Annyi minden szükséges egy jó kapcsolatrendszer létrejöttéhez, most én egy elemét emelem ki.
Mérei Ferenc (1909–1986) a kiváló gyermekpszichológus, pszichodráma csoport vezető, hálózatkutató szerint legfőképpen az UTALÁSOK segítenek bennünket abban, hogy fél szavakból meg tudjuk érteni egymást. Ez a közös nyelv egyik alkotója: ha azt mondom „folyékony szobor”, akkor tudod te is, miről beszélek … és azt is, hogy ez az egyszerű elnevezés mennyi mindenből áll össze. Megfigyeltem, hogy amikor meghallom: KÓRUS, akkor az  számomra már az a forma, amit a „playback”-ben ismertem meg. Az utalásokon keresztül tudjuk mindannyian, mi történt Amerikában, Bulgáriában, Finnországban vagy éppen Magyarországon az elmúlt években.
A születés pillanatából eredeztethető mindez:
… de mikor is született és hol a playback? Nem 5 évvel előtte Nepálban, vagy az elő-álmok során?  … mert voltak előálmok … PONTOSAN MIKOR IS ?
Előkerül a tudatunkból valami, … egy szándék, valami érték, amit szeretnénk átadni másoknak … Mi is ez? De jó lenne megfogalmazni! Mi csak a külső időt tudjuk megünnepelni, de a születés a tudatunk legmélyén jön létre. Ez foglalkoztat már régóta. Az időnek ez a látható és láthatalan dimenziója. Mi az az erő, az a szenvedélyes érzés, ami elindította és viszi tovább a folyamatot ... ?
Szeretném megnevezni a napot, amikor elkezdődött. Annyit tudunk, hogy 1975 novemberében volt az első találkozás … Akkor kezdődik valami, amikor a tudatunkba ágyazódik? … befészkeli magát, pontosabban befészkeljük önmagunkba? … már jól érzi magát, de még nem öltött testet?  … vagy akkor született meg a playback,  amikor már cselekvések sorozata is kapcsolódott hozzá?

3. Köszöntelek időtlen playback szellemiség!
Felforgattad az életemet, Magyarországon és a világban sok érdeklődő életét. Te, aki szenvedélyes értékeket hordozol, segítesz abban számunkra, hogy a szabad mesélés, a szabad hallgatás, a szabad megjelenítés feltételeit megteremtsük. Megtanítottál bennüket arra:
- hogyan tudunk módosult tudatállapotot létrehozni a nézőkben, mesélőkben és színészekben egyaránt.
- hogyan szülessen meg minden este újra és újra valami ...
- és azt is tudjuk, nem kell leporolni a félretett babát, játékot, hanem újra tudjuk teremteni a helyzetet, a lehetőséget, a történetet.
Éppen 40 éve született valami, ami felforgatta sokunk életét. … vagy inkább a felforgatott életünket visszaállította a természetes rendjébe? … hiszen mindig is így kellett lenni ennek. Érzésekről beszélünk, bármit mondunk, bármit csinálunk. A legszebb éppen az, hogy minden NARRATÍV megnyilvánulás azért van, hogy érzéseinket át tudjuk adni másoknak. A beszéd csak a külső megnyilvánulása ennek. Az ősi színház playback színház volt. Az őseink számára nem csak 400 évvel, hanem 4 000, vagy 44 000  évvel ezelőtt is már a történetek mögötti sejtelmes világ volt a hívogatóbb. A beszéd ennek csak részleges lenyomata.
Pilinszky János, aki tudta, hogy a látható és hallható világ mögött ott van egy másik, a külső világ mozgatórugója, így ír erről a különleges kettősségről:

                        „Ténynek vesszük a világot,
mivel merevebb, közönyösebb,
és „tényszerűbb”.
Holott csak
formája a rugalmas léleknek,
mint pohát víznek a pohár.”

Mi jellemzi ezt közösséget, szellemiséget számomra legfőképppen? Mi nekem a legnagyobb ajándék ?
Ebben a világban nincs központ és nincs periféria! Lehetünk itt Magyarországon és a világban bárhol önmagunk központja és perifériája egyszerre. A nyitott és befogadó tér több központot is létre hagy hozni. Ez a világban ritka érték.

 

Epilógus:

10 év múlva, amikor a playback már 50 éves lesz, szívesen írnék, olvasnék a következő megvalósított projektekről, kutatásokról :
1.     Donald Winnicott által felfedezett átmeneti tér és a playback színház belső és külső terének összefüggésiről,
2.     Marko Pogacnik szlovén szobrász és térgyógyító felvetéseiről és a playback kapcsolatáról,
3.     vagy éppen a nem lineáris időkezelés gyógyító hatásáról, John Cage és a playback összefüggéseiről,
4.     vagy arról, hogy a „rogersi” elgondolást össze lehet-e kapcsolni egy playback előadással, ahol mindenki csak az „itt és most” érzését meséli?
5.     vagy?

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!


* 1992-ben elindított egy Improvizatív alapú Színházi Mozgalmat Magyarországon a morenoi Rögtönzések Színháza mintájára, azt továbbfejlesztve. Ebben az évben volt a MAGYAR PSZICHODRÁMA EGYESÜLET második kongresszusa és erre készített egy emlékelőadást. Meggyőződése volt: MORENO SZELLEMISÉGÉT,  kísérletező kedvét egy színházi előadással lehet a legjobb felidézni…
A színház 1994-től egyre inkább playback színházzá alakult és integrálódott a PLAYBACK NETWORK színes világába. Kiss György Ádám 10 évig volt a Rögtönzések Színháza szakmai vezetője és játékmestere, a következő 13 évben pedig 15-20 playback társulat születését segítette, jelenleg a Közép-Európai Playback- Színházi Iskola tanára, nemzetközileg akkreditált kiképző playback tréner. Jonathan Fox  2014-ben oklevéllel és meleg szavakkal reagált a 22 éves történetre.

 

English

 

1. Greetings to the 40 year old Playback Community, Playback Spirit.
What exactly? Who...what sort of people were/are involved?
Greetings to those that were there at the moment of its conception: Jo Salas, Jonathan Fox and their friends, the Company of the first Playback Theatre, everyone who was there in November of 1975 during the process of planning and achievement. Everybody that was there at the BIRTH OF PLAYBACK!
I know very little about you, but I know the SPIRIT OF PLAYBACK. I do not know English but through knowing the Spirit of Playback Theatre since 1992, I feel that I know you a little bit too. I am familiar with the emotions that went into planning, shaping, and experimentation as it took place. You were present in our work. To begin something new and unknown is one of the most exciting and adventurous activities. I am very grateful that you started Playback and that I had an opportunity to know you through this movement!

I would like to share one of my dreams with you:
I am at the first performance (I know English and I understand everybody!). Jonathan, the play master, sets up the stage, and I prepare myself excitedly to tell my story, but I am afraid … I would like to share … but I hesitate: What should I mention about the feelings which swirl in me? I feel only that I would like to present these feelings with gestures … I puzzle intensely: How should I explain it?
I can hear something like a drum, thumping and pulsating, the rhythm of a simple sentence, like a mantra.
This simple sentence is repeated:
I HAVE AR-RIVED HOME!
I HAVE AR-RIVED HOME!
I HAVE AR-RIVED HOME!
This mantra becomes more and more intense. It bursts my dream and I wake up to my weeping … ! As I experience this I am confused … why am I crying? I feel that I understand but I remain sceptical. I settle down a little bit and later I start to noodle with some technical questions … Was this already a story? Could this be a story? Yes, it could. I would like to express this and nothing else. The rest would be only speculating, crap, yackety-yak … But this is always followed by hesitation! Is it not too short? Another voice says that it is perfect, because it is so improper and unsure. This is my story. I would like to stop and I would like to allow my emotions to overflow. I would like to allow myself the overwhelming feeling of gratitude: I am in the right spot! I am so glad to be a part of this community!
Is it not too mushy? … and embarrassing? How should I express my feelings? I become emotional, I feel gratitude, and at the end I regain consciousness: Yes, I need PLAYBACK!

2. Greetings to the Connections.
Forty years, it also means a relationship for forty years:  We have this relationship-network through attention, thoughtfulness, visiting each other, and joint experience. We have friendships throughout the world, memories of performing together, and amity with all those that were present and have been committed to helping us in important moments of our professional development.
There are so many elements necessary to develop a good relationship, but I am going to emphasize only one.
Ferenc Mérei (1909-1986), who was an excellent psychologist for children, a drama therapy group leader and a network researcher, thought that first of all HINTS help us to understand each other from half thoughts. This is an element of common communication: If I say Fluid Sculpture, you also know what I refer to … and you also know the complex meaning of this simple description. I noticed when I hear CHORUS, this is a definite form that I have known from Playback. We all know through hints what happened in the US, in Bulgaria, Finland, or Hungary, in recent years.        
This goes back to the moment of conception:
… but when and where was Playback born? Is it possible that it was born five years earlier  in Nepal or during the pre-dreams? … because there were pre-dreams … WHEN EXACTLY?

An intent, something like a value, comes from our consciousness that we would like to pass to others … What is this? It would be good to find a good word for this. We are able to celebrate the time of its appearance, but it was born in the depth of our consciousness. This has been the object of my studies for a long time. The visible and the invisible dimension of  time. What is the powerful and passionate feeling that started and carries on the process … ?
I would like to name the day when it started. We know that the first meeting was in November 1975 … Does something begin when it infiltrates our mind? … it finds a place or more precisely we find a place in ourself? ... it feels good, but it does not yet have a form?  … or was Playback born when it was displayed by a series of actions?


3. Greetings to you, timeless Spirit of Playback! 
You have made your mark on my life and several people who are interested in you in Hungary and all over the world. You, who carry passionate values and help us to create the conditions of speaking freely, listening freely, and presenting freely. You taught us the following:
- how we could produce an altered state of mind in the public, the narrators, and the actors.
- how something new could be born every evening over and over again …
- and we also realized that we do not have to remove the dust from the old packed doll, and old game. Instead of this we are able to reproduce the situation, the possibility, the story.
It was born exactly 40 years ago, something that twisted this life of mine and so many people… or rather our twisted lives were led back to the more natural state? … because it had to be more defined in this way. We are talking about feelings, whatever else we say or do. The most beautiful is that the function of every NARRATIVE manifestation is to display our feeling to others. Talking is only the superficial form of this. The ancient theatre was  Playback Theatre. The elusive and intriguing world behind the stories was equally valid 400 years ago, 4,000 years ago or 44,000 years ago, for our forefathers. Talking gives only a partial impression about this.   
János Pilinszky (Pilinszky’s Diary, 1961) writes about this special duality.  He knew that behind the visible and audible world there is another that drives the outside world:
                                    We accept the world as a fact,
because it is stiffer, more insensitive,
and more factual.
But it is only
one form of the flexible spirit,
like the glass of a glass of water.
What is the most important attribute of this community or spirit? What is the biggest gift to me?
In this world there is not any centre or any suburb! We can be in Hungary or anywhere in the world both in our own centre or suburb. There are opportunities to create several centres in this open and receptive mindset. This is a rare value in this world.

Epilogue:
I would like to write, or read, about the following finished projects or research in ten years time, when Playback will be 50 years old:
1.     Connection between the transitional place - which was discovered by Donald Winnicott - and the inner and outside place of Playback Theatre;
2.     Connection between the hypothesis of Marko Pogačnik, Slovenian sculptor and place healer, and Playback;
3.     ...or the healing effects of the non-linear time therapy, connections between John Cage and Playback;
4.     ...or is it possible to connect the Roger’s theory to a Playback performance, where everybody speaks about the here and now feeling only;
5.     ...or?


HAPPY BIRTHDAY!

 

* Ádám started an improvisational theatre movement in Hungary in 1992 based upon the theory of The Improvisation Theatre of Moreno and he further developed this theory. The 2nd congressional meeting of the  HUNGARIAN PSYCHODRAMA SOCIETY happened in the same year. For this occasion, he prepared an anniversary performance. His theory was that it is best to inspire the SPIRIT OF MORENO and get the experimental theatre blood flowing through a live performance.
From 1994 the theatre became predominantly a Playback Theatre and joined the colourful society of the PLAYBACK NETWORK. Ádám Kiss György was the professional leader and game master of the Improvisation Theatre for ten years. In the next 13 years he helped to start 15-20 Playback companies. Currently he is a teacher at the Middle European Playback Theatre School. He is an internationally accredited Playback trainer. In 2014, Jonathan Fox awarded him a diploma with kind appreciation for his 22 years of dedicated service.

No Comment

 

( Please login to leave your comment )

Ádám Kiss György

Kiss György Ádám - 40 éves a „PLAYBACK” KÖZÖSSÉG

7 Jul 2015

(Please click here for English translation)

 

Photo of an older man with full head of grey hair in a jacket holding a microphone in his handÁdám Kiss György

 

Hungarian

 

1. Köszöntöm a negyven éves playback közösséget, a szellemiséget. Mit is, kit is, kiket is?
Köszöntöm azokat, akik ott voltak a születés pillanatában: Jo Salas-t és Jonathan Fox-ot és barátaikat, az első playback színházi társulatot, akikkel 1975 novemberében kigondolták és létrehozták. Akik ott voltak a  PLAYBACK SZÜLETÉSÉNÉL!
Csak kevés dolgot tudok rólatok, de a PLAYBACK SZELLEMISÉGÉT ismerem. Nem tudok angoluI, de 1992 óta ismerem ezt a szellemiséget és ezáltal valahogy titeket is. Ismerem az érzéseiteket, ahogy terveztétek, alakítottátok, kísérleteztetek, jelen voltatok. Elkezdeni valamit, valami újat és ismeretlent: az egyik legizgalmasabb és leginkább kalandokkal teli. Hálás vagyok, hogy  elkezdtétek és hogy megismerhettelek benneteket!

Szeretném megosztani veletek egy álmomat:
Ott vagyok az első előadáson, („tudok angolul, értem, ki mit mond!”) Jonathan a játékmester, éppen felvezeti az előadást, én izgatottan készülődöm, hogy meséljek, de félek … szeretném elmondani … de közben tépelődöm: Mit mondjak el azokból az érzésekből, amelyek bennem kavarognak? Azt érzem, hogy csak gesztusokkal szeretném kifejezni, megjeleníteni őket … töprengek erősen: Hogyan mondjam el?
Egy tőmondat tompa dobhang-szerű lüktető, hívogató ritmusát hallom, mint egy mantrát.
Ez a tőmondat ismétlődik:
HA - ZA ÉR – KEZ - TEM! 
HA - ZA ÉR – KEZ - TEM!
HA - ZA ÉR – KEZ - TEM!

A mantra fokozódik, az álmot szétfeszíti és felébredek a saját sírásomra … !  Ahogy ezt átélem, rögtön jön a kételkedés is … most meg miért sírok? Értem is, meg nem is, erősen ambivalens. Kicsit megnyugszom és később szakmai kérdésekkel bíbelődöm … Ez már egy történet? Ennyi is lehet egy történet? Igen. Csak ezt szeretném mondani, semmi mást. A többi mellébeszélés, duma, locsogás, pofázás … De még mindig jön a tépelődés! Nem túl rövid ez így? A másik hang azt mondja, hogy éppen így van ez jól, ilyen illetlenül, ilyen tétován. Ez az én történetem. Meg akarok állni és meg akarom magamnak engedni, hogy elérzékenyüljek. Meg akarom engedni magamnak a hála érzését, a „Jó helyen vagyok! De jó, hogy egy közösségben vagyok!” érzését!
Na de, ez így nem túl szirupos? … meg feszengő? Hogyan mondjam el máshogy az érzéseimet? Elérzékenyülök, hála jár át és a végén csak egy rácsodálkozás marad: Igen, nekem éppen a PLAYBACK kell!

2. Köszöntöm a kapcsolatokat. A negyven év, negyven évnyi kapcsolatrendszert is jelent: ez a figyelemből, segítségadásból, egymás meglátogatásából, együttes élményből összerakott kapcsolatrendszer is itt van nekünk. A világot át- meg átszövő barátságok, együttjátszások élménye, szakmai fejlődésünk egy-egy fontos pillanatánál jelen lévő, bennünket segítő tanúinkkal kialakított közvetlen viszonyok.
Annyi minden szükséges egy jó kapcsolatrendszer létrejöttéhez, most én egy elemét emelem ki.
Mérei Ferenc (1909–1986) a kiváló gyermekpszichológus, pszichodráma csoport vezető, hálózatkutató szerint legfőképpen az UTALÁSOK segítenek bennünket abban, hogy fél szavakból meg tudjuk érteni egymást. Ez a közös nyelv egyik alkotója: ha azt mondom „folyékony szobor”, akkor tudod te is, miről beszélek … és azt is, hogy ez az egyszerű elnevezés mennyi mindenből áll össze. Megfigyeltem, hogy amikor meghallom: KÓRUS, akkor az  számomra már az a forma, amit a „playback”-ben ismertem meg. Az utalásokon keresztül tudjuk mindannyian, mi történt Amerikában, Bulgáriában, Finnországban vagy éppen Magyarországon az elmúlt években.
A születés pillanatából eredeztethető mindez:
… de mikor is született és hol a playback? Nem 5 évvel előtte Nepálban, vagy az elő-álmok során?  … mert voltak előálmok … PONTOSAN MIKOR IS ?
Előkerül a tudatunkból valami, … egy szándék, valami érték, amit szeretnénk átadni másoknak … Mi is ez? De jó lenne megfogalmazni! Mi csak a külső időt tudjuk megünnepelni, de a születés a tudatunk legmélyén jön létre. Ez foglalkoztat már régóta. Az időnek ez a látható és láthatalan dimenziója. Mi az az erő, az a szenvedélyes érzés, ami elindította és viszi tovább a folyamatot ... ?
Szeretném megnevezni a napot, amikor elkezdődött. Annyit tudunk, hogy 1975 novemberében volt az első találkozás … Akkor kezdődik valami, amikor a tudatunkba ágyazódik? … befészkeli magát, pontosabban befészkeljük önmagunkba? … már jól érzi magát, de még nem öltött testet?  … vagy akkor született meg a playback,  amikor már cselekvések sorozata is kapcsolódott hozzá?

3. Köszöntelek időtlen playback szellemiség!
Felforgattad az életemet, Magyarországon és a világban sok érdeklődő életét. Te, aki szenvedélyes értékeket hordozol, segítesz abban számunkra, hogy a szabad mesélés, a szabad hallgatás, a szabad megjelenítés feltételeit megteremtsük. Megtanítottál bennüket arra:
- hogyan tudunk módosult tudatállapotot létrehozni a nézőkben, mesélőkben és színészekben egyaránt.
- hogyan szülessen meg minden este újra és újra valami ...
- és azt is tudjuk, nem kell leporolni a félretett babát, játékot, hanem újra tudjuk teremteni a helyzetet, a lehetőséget, a történetet.
Éppen 40 éve született valami, ami felforgatta sokunk életét. … vagy inkább a felforgatott életünket visszaállította a természetes rendjébe? … hiszen mindig is így kellett lenni ennek. Érzésekről beszélünk, bármit mondunk, bármit csinálunk. A legszebb éppen az, hogy minden NARRATÍV megnyilvánulás azért van, hogy érzéseinket át tudjuk adni másoknak. A beszéd csak a külső megnyilvánulása ennek. Az ősi színház playback színház volt. Az őseink számára nem csak 400 évvel, hanem 4 000, vagy 44 000  évvel ezelőtt is már a történetek mögötti sejtelmes világ volt a hívogatóbb. A beszéd ennek csak részleges lenyomata.
Pilinszky János, aki tudta, hogy a látható és hallható világ mögött ott van egy másik, a külső világ mozgatórugója, így ír erről a különleges kettősségről:

                        „Ténynek vesszük a világot,
mivel merevebb, közönyösebb,
és „tényszerűbb”.
Holott csak
formája a rugalmas léleknek,
mint pohát víznek a pohár.”

Mi jellemzi ezt közösséget, szellemiséget számomra legfőképppen? Mi nekem a legnagyobb ajándék ?
Ebben a világban nincs központ és nincs periféria! Lehetünk itt Magyarországon és a világban bárhol önmagunk központja és perifériája egyszerre. A nyitott és befogadó tér több központot is létre hagy hozni. Ez a világban ritka érték.

 

Epilógus:

10 év múlva, amikor a playback már 50 éves lesz, szívesen írnék, olvasnék a következő megvalósított projektekről, kutatásokról :
1.     Donald Winnicott által felfedezett átmeneti tér és a playback színház belső és külső terének összefüggésiről,
2.     Marko Pogacnik szlovén szobrász és térgyógyító felvetéseiről és a playback kapcsolatáról,
3.     vagy éppen a nem lineáris időkezelés gyógyító hatásáról, John Cage és a playback összefüggéseiről,
4.     vagy arról, hogy a „rogersi” elgondolást össze lehet-e kapcsolni egy playback előadással, ahol mindenki csak az „itt és most” érzését meséli?
5.     vagy?

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!


* 1992-ben elindított egy Improvizatív alapú Színházi Mozgalmat Magyarországon a morenoi Rögtönzések Színháza mintájára, azt továbbfejlesztve. Ebben az évben volt a MAGYAR PSZICHODRÁMA EGYESÜLET második kongresszusa és erre készített egy emlékelőadást. Meggyőződése volt: MORENO SZELLEMISÉGÉT,  kísérletező kedvét egy színházi előadással lehet a legjobb felidézni…
A színház 1994-től egyre inkább playback színházzá alakult és integrálódott a PLAYBACK NETWORK színes világába. Kiss György Ádám 10 évig volt a Rögtönzések Színháza szakmai vezetője és játékmestere, a következő 13 évben pedig 15-20 playback társulat születését segítette, jelenleg a Közép-Európai Playback- Színházi Iskola tanára, nemzetközileg akkreditált kiképző playback tréner. Jonathan Fox  2014-ben oklevéllel és meleg szavakkal reagált a 22 éves történetre.

 

English

 

1. Greetings to the 40 year old Playback Community, Playback Spirit.
What exactly? Who...what sort of people were/are involved?
Greetings to those that were there at the moment of its conception: Jo Salas, Jonathan Fox and their friends, the Company of the first Playback Theatre, everyone who was there in November of 1975 during the process of planning and achievement. Everybody that was there at the BIRTH OF PLAYBACK!
I know very little about you, but I know the SPIRIT OF PLAYBACK. I do not know English but through knowing the Spirit of Playback Theatre since 1992, I feel that I know you a little bit too. I am familiar with the emotions that went into planning, shaping, and experimentation as it took place. You were present in our work. To begin something new and unknown is one of the most exciting and adventurous activities. I am very grateful that you started Playback and that I had an opportunity to know you through this movement!

I would like to share one of my dreams with you:
I am at the first performance (I know English and I understand everybody!). Jonathan, the play master, sets up the stage, and I prepare myself excitedly to tell my story, but I am afraid … I would like to share … but I hesitate: What should I mention about the feelings which swirl in me? I feel only that I would like to present these feelings with gestures … I puzzle intensely: How should I explain it?
I can hear something like a drum, thumping and pulsating, the rhythm of a simple sentence, like a mantra.
This simple sentence is repeated:
I HAVE AR-RIVED HOME!
I HAVE AR-RIVED HOME!
I HAVE AR-RIVED HOME!
This mantra becomes more and more intense. It bursts my dream and I wake up to my weeping … ! As I experience this I am confused … why am I crying? I feel that I understand but I remain sceptical. I settle down a little bit and later I start to noodle with some technical questions … Was this already a story? Could this be a story? Yes, it could. I would like to express this and nothing else. The rest would be only speculating, crap, yackety-yak … But this is always followed by hesitation! Is it not too short? Another voice says that it is perfect, because it is so improper and unsure. This is my story. I would like to stop and I would like to allow my emotions to overflow. I would like to allow myself the overwhelming feeling of gratitude: I am in the right spot! I am so glad to be a part of this community!
Is it not too mushy? … and embarrassing? How should I express my feelings? I become emotional, I feel gratitude, and at the end I regain consciousness: Yes, I need PLAYBACK!

2. Greetings to the Connections.
Forty years, it also means a relationship for forty years:  We have this relationship-network through attention, thoughtfulness, visiting each other, and joint experience. We have friendships throughout the world, memories of performing together, and amity with all those that were present and have been committed to helping us in important moments of our professional development.
There are so many elements necessary to develop a good relationship, but I am going to emphasize only one.
Ferenc Mérei (1909-1986), who was an excellent psychologist for children, a drama therapy group leader and a network researcher, thought that first of all HINTS help us to understand each other from half thoughts. This is an element of common communication: If I say Fluid Sculpture, you also know what I refer to … and you also know the complex meaning of this simple description. I noticed when I hear CHORUS, this is a definite form that I have known from Playback. We all know through hints what happened in the US, in Bulgaria, Finland, or Hungary, in recent years.        
This goes back to the moment of conception:
… but when and where was Playback born? Is it possible that it was born five years earlier  in Nepal or during the pre-dreams? … because there were pre-dreams … WHEN EXACTLY?

An intent, something like a value, comes from our consciousness that we would like to pass to others … What is this? It would be good to find a good word for this. We are able to celebrate the time of its appearance, but it was born in the depth of our consciousness. This has been the object of my studies for a long time. The visible and the invisible dimension of  time. What is the powerful and passionate feeling that started and carries on the process … ?
I would like to name the day when it started. We know that the first meeting was in November 1975 … Does something begin when it infiltrates our mind? … it finds a place or more precisely we find a place in ourself? ... it feels good, but it does not yet have a form?  … or was Playback born when it was displayed by a series of actions?


3. Greetings to you, timeless Spirit of Playback! 
You have made your mark on my life and several people who are interested in you in Hungary and all over the world. You, who carry passionate values and help us to create the conditions of speaking freely, listening freely, and presenting freely. You taught us the following:
- how we could produce an altered state of mind in the public, the narrators, and the actors.
- how something new could be born every evening over and over again …
- and we also realized that we do not have to remove the dust from the old packed doll, and old game. Instead of this we are able to reproduce the situation, the possibility, the story.
It was born exactly 40 years ago, something that twisted this life of mine and so many people… or rather our twisted lives were led back to the more natural state? … because it had to be more defined in this way. We are talking about feelings, whatever else we say or do. The most beautiful is that the function of every NARRATIVE manifestation is to display our feeling to others. Talking is only the superficial form of this. The ancient theatre was  Playback Theatre. The elusive and intriguing world behind the stories was equally valid 400 years ago, 4,000 years ago or 44,000 years ago, for our forefathers. Talking gives only a partial impression about this.   
János Pilinszky (Pilinszky’s Diary, 1961) writes about this special duality.  He knew that behind the visible and audible world there is another that drives the outside world:
                                    We accept the world as a fact,
because it is stiffer, more insensitive,
and more factual.
But it is only
one form of the flexible spirit,
like the glass of a glass of water.
What is the most important attribute of this community or spirit? What is the biggest gift to me?
In this world there is not any centre or any suburb! We can be in Hungary or anywhere in the world both in our own centre or suburb. There are opportunities to create several centres in this open and receptive mindset. This is a rare value in this world.

Epilogue:
I would like to write, or read, about the following finished projects or research in ten years time, when Playback will be 50 years old:
1.     Connection between the transitional place - which was discovered by Donald Winnicott - and the inner and outside place of Playback Theatre;
2.     Connection between the hypothesis of Marko Pogačnik, Slovenian sculptor and place healer, and Playback;
3.     ...or the healing effects of the non-linear time therapy, connections between John Cage and Playback;
4.     ...or is it possible to connect the Roger’s theory to a Playback performance, where everybody speaks about the here and now feeling only;
5.     ...or?


HAPPY BIRTHDAY!

 

* Ádám started an improvisational theatre movement in Hungary in 1992 based upon the theory of The Improvisation Theatre of Moreno and he further developed this theory. The 2nd congressional meeting of the  HUNGARIAN PSYCHODRAMA SOCIETY happened in the same year. For this occasion, he prepared an anniversary performance. His theory was that it is best to inspire the SPIRIT OF MORENO and get the experimental theatre blood flowing through a live performance.
From 1994 the theatre became predominantly a Playback Theatre and joined the colourful society of the PLAYBACK NETWORK. Ádám Kiss György was the professional leader and game master of the Improvisation Theatre for ten years. In the next 13 years he helped to start 15-20 Playback companies. Currently he is a teacher at the Middle European Playback Theatre School. He is an internationally accredited Playback trainer. In 2014, Jonathan Fox awarded him a diploma with kind appreciation for his 22 years of dedicated service.

No Comment

 

( Please login to leave your comment )

Ádám Kiss György